Valóban sorfordítóak a gyökereink? - a családállításról

21

Augusztus

Első hallásra hihetetlennek tűnik, hogy életünk elakadásaira őseink sorsában lelhetünk megoldásra. A legtöbbször nem is érzékeljük, hogy nem szabadon alakítjuk a sorsunkat. Amit érzékelünk az az, hogy nem működik valami az életünkben. Nincs párkapcsolatunk, nem fogan meg a babánk, minden vállalkozásunkba ugyanúgy bukunk bele, álmatlanságban szenvedünk…

Vajon tudunk-e szabadon dönteni?

„Én másként teszem, hiszen én tudom, hogy más vagyok, mint az anyám/apám.” Ha nem szabadon döntünk, akkor kié ez az út, amin járunk? Kinek az életét éljük? A válasz tudattalanunkban gyökerezik. Elakadásaink sokkal mélyebb forrásból táplálkoznak, mint tudatos döntéseink...

teljes cikkteljes cikk

Családállításom története

03

November

Amikor néhány éve először hallottam a családállításról, mint módszerről, nem érdekelt különösebben, hisz kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatban élő, jó pozícióban dolgozó nő voltam. Most anya vagyok, a párkapcsolatom most is boldog és a karrierem is megmaradt, mégis túl vagyok egy családállításon. Úgy tekintem, hogy van a családállítás előtti és a családállítás utáni életem, és van a légüres tér, amelyben lebegtem az elmúlt négy évben.

 

teljes cikkteljes cikk

Nekem is lehet gyermekem

18

Május

Egy pár életében a legcsodálatosabb időszak, amikor végigkísérhetik, ahogy egy új élet növekszik az édesanya pocakjában, amikor átélhetik a (ma már többnyire apás) szülés-születés meghitt és felemelő élményét. Beavatás ez, ahol három új ember születik, egy Kisbaba, egy Anya és egy Apa.

Sajnos egyre gyakrabban találkozunk olyan elkeseredett, gyermekre vágyó párokkal, akiknél különböző okokból várat magára a gyermekáldás. Többnyire rengeteg nőgyógyászati és endokrinológiai vizsgálaton túl vannak már, mire alternatív megoldásokat keresnek (jobb esetben még az inszemináció vagy a lombikprogram előtt), de szerencsére már nagyon sokféle segítséget vehetnek igénybe, és az esetek nagy részében meg is érkezik a várva várt baba.

teljes cikkteljes cikk

Családállítás - Nem szeret a lányom

16

Február

Születési sérülések

A születés és szülésélmény feldolgozó csoportba jelentkezett egy anyuka. A kislánya 9 éves, a kapcsolatuk kiegyensúlyozott ugyan, de a kislány mégsem kötődik szorosan és ő sehogy sem talál utat hozzá. „Engem nem szeret a lányom...” - mondja és közben könnyek gördülnek le az arcán. „Sosem bújik hozzám, nem lehet megölelni…” Beszélgettünk arról, ahogyan a kislány született. Apás szülés volt, minden zökkenőmentesen zajlott, a baba rendben megszületett, az anya is jól érezte magát.

Abban a kórházban, ahol a szülés történt a kórházi protokoll előírta, hogy az újszülöttet azonnal elvigyék az anyától, egyetlen érintés, egyetlen egymásra tekintés nélkül. Az anyuka sírt, könyörgött a férjének, az orvosnak, a nővéreknek, hogy megkaphassa a babáját. Ekkor annyi történt, hogy az apa vehette kézbe a babát és ő vitte át a szomszédos helyiségekbe fürdetésre, mérésre. Az anyuka végig zokogott, amikor ezt az élményt újra felidézte. „Sohasem bocsátottam meg a férjemnek, hogy elvitte a babámat…” Még mindig rengeteg indulat volt érezhető ezeknek a szavaknak a nyomában...

teljes cikkteljes cikk

Adatvédelmi tájékoztató

Impresszum