Anyám hibája?

18

Augusztus

Életünk legmeghatározóbb, legkorábbi részét a szüleinkkel való szoros kapcsolatban éljük, amikor nagy szerepe van a tőlük kapott mintáknak abban, milyen felnőttekké válunk. Minden életkorban – csecsemőként, kisgyerekként és serdülőként is – más-más feladatunk van, melyeknek sikeres teljesítésében szüleink segítenek bennünket. Így kiegyensúlyozott felnőttekké válhatunk, készen az élet adta kihívások kezelésére, a nehézségek megoldására, és az öröm befogadására. De mi van akkor, ha úgy érezzük, nem vagyunk harmóniában önmagunkkal?

HOL A BAJ?

Erik H. Erikson a neves fejlődéspszichológus az ember életét különböző szakaszokra osztotta, és meghatározta, melyik szakaszban mit kell megtanulnunk ahhoz, hogy elégedetten léphessünk a következő életkorba. Ha valahol mulasztottunk, mert szüleink nem támogattak, szerettek bennünket, esetleg nem foglalkoztak velünk eleget, vagy valamilyen törés, trauma ért bennünket, lelkileg leragadunk azon a szinten, és addig nem tudunk továbblépni, míg akár már felnőttként meg nem oldjuk a gyermekkori problémát. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, a lelkünkben élő fel nem növekedett „belső gyermek” hiányait kell pótolnunk.

A BELSŐ GYERMEK GYÓGYÍTÁSA

Eric Berne tranzakcióanalitikus szerint minden ember énje három részből áll: énünknek van gyermeki oldala, egy felnőtt és egy szülő része. Akkor vagyunk harmóniában önmagunkkal, ha a munkahelyi feladatainkat felnőttként végezzük, párkapcsolatunkban felnőtt-felnőtt énállapotban nyilvánulunk meg, gyermekünket szülőként neveljük, de képesek vagyunk gyermekként játszani, nevetni, örülni is – és ha tudunk váltani a különböző én-állapotok között aszerint, hogy éppen melyik „működésmódra” van szükségünk. Ha gyermekkorunkban lelkileg sérültünk, a lelkünkben élő „belső gyermekünk” újra és újra követelni fogja a hiányzó szükségleteit, függetlenül attól, hogy hány évesek vagyunk most. Könnyen belecsúszhatunk abba a hibába, hogy apa- vagy anyapótlékként tekintünk párunkra, főnökünktől ugyanúgy tartunk, mint gyerekként a szüleinktől, könnyen elveszítjük önbizalmunkat, és kényszeresen igyekszünk minden valós vagy vélt külső elvárásnak megfelelni, hogy így kolduljunk össze némi önbecsülést magunknak.

KI A HIBÁS?

Ha szüleinket okoljuk, az nem segít bepótolni az elmulasztott feladatainkat, ellenben ha rájövünk, mit tanultunk meg általuk, az kulcsot adhat önmagunk működéséhez. Ha hiányainkat felfedezzük, és megkeressük a módot az egészséges betöltésükre, feltérképezhetjük a sikeresen „teljesített” és a kudarcba fulladt életszakaszaink jellemzőit, és megkereshetjük azokat a vissza-visszatérő feladatokat, amelyeket eddig a kudarctól való félelmünkben igyekeztünk elkerülni.

KÉSZÍTSD EL SAJÁT ÉLETUTAD LELTÁRÁT!

  • Képes vagy bízni másokban?
  • Tudsz önállóan döntéseket hozni?
  • Szívesen kezdeményezel?
  • Bízol a saját képességeidben?
  • Tudod, hogy miben vagy jó és miben tudnál
  • még fejlődni?
  • Vannak igazi barátaid, boldog párkapcsolatban
  • élsz?
  • Elégedett vagy az életeddel?

MIK A TOVÁBBI CÉLJAID?

Belső gyermekünk gyógyítása által kiteljesedhet az életünk, hiszen olyan dolgokra is képesekké válhatunk, melyek korábban túl nagy kihívást jelentettek, ezért meg sem próbálkoztunk velük. Keresd a lehetőséget bármelyik életkorból maradt feladat, hiány pótlására - most már tudatosan!

 

Katona Márta
TEK tanácsadó
Coach kineziológus
AFT, SVT terapeuta

Kulcsszavak: Kineziológiatektranszgenerációsepigenetikussoluna

Adatvédelmi tájékoztató

Impresszum