Valóban sorfordítóak a gyökereink? - a családállításról

21

Augusztus

Első hallásra hihetetlennek tűnik, hogy életünk elakadásaira őseink sorsában lelhetünk megoldásra. A legtöbbször nem is érzékeljük, hogy nem szabadon alakítjuk a sorsunkat. Amit érzékelünk az az, hogy nem működik valami az életünkben. Nincs párkapcsolatunk, nem fogan meg a babánk, minden vállalkozásunkba ugyanúgy bukunk bele, álmatlanságban szenvedünk…

Vajon tudunk-e szabadon dönteni?

„Én másként teszem, hiszen én tudom, hogy más vagyok, mint az anyám/apám.” Ha nem szabadon döntünk, akkor kié ez az út, amin járunk? Kinek az életét éljük? A válasz tudattalanunkban gyökerezik. Elakadásaink sokkal mélyebb forrásból táplálkoznak, mint tudatos döntéseink. A családállítások során a leggyakrabban elhangzó mondat: „Ezt sosem gondoltam volna…” Megosztanám itt egy harmincas évei közepén járó hölgy történetét, aki évek óta hiába próbálkozott, nem sikerült babát szülnie. Egészségügyi problémái sem neki, sem a férjének nem voltak, ők biológiai értelemben tökéletes szülőpár. Az ő mondata így hangzott: „Nem gondoltam, hogy azért nem fogant meg a babám, mert tudattalanul rettegek a szüléstől. Félek, hogy belehalok pont, mint a dédanyám”. Ennél a családtörténetnél a dédunoka sorsközösséget vállalt a dédanyával, nem engedte meg a testének a befogadást, hiszen ez az életébe kerülhetne. Családállítás során napvilágra került a sorstévesztése, a családi rendszer megmutatta hogy ez nem az ő története. Ezáltal „engedélyezte” számára, hogy szabadon másként élhessen, egészséges babát szülhessen és a gyermekét fel is nevelhesse. Ez a lány azóta már boldog édesanya.

Miért is történik mindez?

Bert Hellinger azt a magyarázatot találta, hogy minden családnak van egy „fájdalomtortája”. Ebből a tortából a családtagok egy-egy szeletet választanak maguknak. Mindezt a családhoz való hűségünk és a szeretetünk jegyében tesszük. Ragaszkodunk a tortaszeletünkhöz, hiszen így befogad és megtart a családunk, van jogunk odatartozni és ez a tudattalanban mindennél fontosabb számunkra. Ezzel azonban ragaszkodunk elakadásainkhoz is. Például ahhoz is, hogy nőként a nagymama helyett legyünk dühösek a férfiakra és ezért kizárjuk a párkapcsolatot az életünkből. De ugyanígy férfiként ragaszkodhatunk ahhoz, hogy sikertelenek legyünk a vállalkozásunkban, mert a nagyapánk is az volt.

Itt hosszasan sorolhatnám az eddigi tapasztalataim során előfordult családtörténeteket, de sokkal fontosabbnak érzem, hogy van megoldás. Mindannyian más és más elakadásokkal küzdünk ezek mögött más és más családdinamikai háttérrel rendelkezünk. Egy dolog azonban közös bennünk és ez a családunkhoz való hűség. , melyhez a tudattalanban ezen a fájdalomtorta szeleten keresztül vezet az út. Ez a „gondolkodás” azonban hibás, mert „a családi rendszert egyvalami tudja gyógyítani éspedig az, ha az utódok mernek boldogok lenni”. A családállítás legfontosabb feladata az, hogy a tudattalan szintjén befogadhatóvá tegye ezt az üzentet és ezzel lehetővé váljon a szabad választás, a szabad döntések (szabad párkapcsolat, szabad sikeresség...). Lehessen szabadon élni.

Mi a megoldás?

A családállítás persze minden egyes alkalommal, minden fájdalom és elakadás mögött másként történik. Más oldásra, engedélyre van a léleknek szüksége a továbblépéshez. Olyan ez, mintha a lelkünk egy hatalmas ház lenne. Ebben a házban laknak mindazok az emberek, akik a családunkhoz tartoznak és mindazok az emberek, akik valami nagyon jót, vagy nagyon rosszat tettek velünk, vagy valamely családtagunkkal. Ezt nevezzük családállításban az odatartozás joga – alaptörvénynek Gyakran fordul elő, hogy valakit kirekeszt a családi rendszer, mert valami olyat tett, vagy valami olyan történt vele, ami szégyen a családra nézve. Ezért róla nem beszélünk, ezzel azonban kirekesztésre is kerül. Nem kaphatja meg a helyét a családunkban, így válik az ő története részévé a családi fájdalomtortának. Általában a kirekesztett hozzátartozókkal a jövőben egy új családtag sorsközösséget vállal, tudattalanul elkezd az ő választásai szerint élni, ugyanazokba az élethelyzetekbe kerülni.

Hellinger megfigyelései szerint akkor tudunk igazán jól működni az életünkben, ha a lélek házában mindenki a neki fenntartott helyet foglalja el. A szülők a szülői szinten, a gyerekek a gyermeki szinten helyezkednek el. Ekkor erősek és egészségesek leszünk, van helyünk a világban. Ez a családállításban a szeretet rendje – alaptörvénye. Aki előbb érkezett a rendszerbe (korábban született) annak „elsőbbsége” van az utána következőkkel szemben. Az életerő, a családi „energia” mindig a Nagytól (szülők, nagyszülők) árad a Kicsi felé (gyerekek, unokák). Az elakadást az okozza, amikor valaki nem a megfelelő helyet foglalja el. Ez történik például akkor is (főként válás esetén), amikor egy fiúgyermek az édesanyjához fűződő szeretete miatt szinte társként él édesanyja mellett, az apa kirekesztésre kerül és a fiú apja „helyén áll”. Ezeknek a fiúgyermekeknek általában nem működik a párkapcsolatuk, hiszen a lelkükben mellettük már „nincs szabad hely” egy nő számára. Ugyanakkor az édesanya is gátolva lehet egy új párkapcsolat kialakításában, hiszen az ő lelkében a fia áll a férfi helyén. A családállítás segítségével lehetőség nyílik minden családtagot a szeretet rendjének szintjén elismerni. Ez a rend már „megengedi” az új párkapcsolatot az anya és a fiú számára is, miközben a szeretet ugyanúgy áramolhat anya és gyermeke között.

Végül a harmadik alaptörvény: az adok-kapok törvénye, mint egy érzelmi főkönyv működik az életünkben. Amikor valaki valami jót tesz értem, akkor én is késztetés érzek, hogy valami jót tegyek érte. Így működik ez jól a szeretet esetében is, de amikor szeretet kapok, akkor mindig egy kicsivel többet adok vissza és ő is egy kicsivel többet ad vissza és így sokszorozódik az életünkben a szeretet. Ugyanez érvényes a fájdalomra is, de fordítottan. Ha valaki fájdalmat okoz nekem, akkor visszaadhatom, de mindig egy kicsivel kevesebbet, mint, amit kaptam. így az érzelmi egyensúly megmarad.
Az elakadást ebben az esetben az okozza, amikor valaki annyira sokat adott már a másiknak (szeretetet, gondoskodást, figyelmet), hogy a másik képtelen azt viszonozni, ebben az esetben a kapcsolat általában megszakad. Jó példa erre a türelmes feleség, aki mindig mosolyogva és szeretettel várja otthon a férjét, neveli a gyermekeket és mindent megtesz a férjéért, bárhogyan is bánjon vele. Itt a férj „főkönyvi számláján” olyan sok szeretet gyűlik össze, amit már nem tud viszonozni és nagy valószínűséggel mégis ő lesz majd az, aki elhagyja a családját.

Ezen három törvényszerűség mentén dolgozik a családállítás technikája. Minden alkalommal a tudattalan tartalmakat modellezve találja meg az elakadást okozó háttérdinamikát és oldja fel a benne található blokkokat. Ilyen módon válhatnak valóban sorsfordítóvá a gyökereink. Elismerjük, elfogadjuk, integráljuk családtagjainkat - mindezt a szeretet rendje szerint - és lehetőségünk nyílik letenni végre a családi fájdalmakból készült tortaszeletünket.

Benke Edina
családállító

Kulcsszavak: családfelállításHellinger családállításcsaládállítás

Adatvédelmi tájékoztató

Impresszum